Egy Márai Sándor előadásról

Nemrégiben, a Csemegi Károly könyvtárban egy Márai est volt megtekinthető Csányi Zoltán előadóművész közreműködésében. Elnézését kell kérnem az olvasónak, hogy a pontos dátumra nem emlékszem, hisz ezt a cikket jóval az előadás utáni hetekben írtam meg, mivel olyan mély hatást gyakorolt rám, hogy tudtam, ülepednie kell agyamban és lelkemben a látottaknak, hallottaknak.
Néha restellem bevallani, hogy kedvenc íróim közé tartozik Márai Sándor, hisz manapság, már mindenki kedvenc írója. Betört a Márai kultusz a piacokra, a könyvesboltokra, a magyar szellemi élet most Márai körül forog, kezdjük felfedezni nagyságát, értelmiségét és erényeit. Ez mind szép és jó dolog, végre a bestsellerek kezdenek kiszorulni olvasási divatjaink közül, és helyükbe szépirodalom kerül. Szóval nem azért restellem bevallani még magamnak is Máraihoz való viszonyomat, mert rossz és tagadnivaló, hanem mert divat, és számomra ez a szó megszentségteleníti és kisebbíti a műveit (habár ez egyáltalán nincs így, hisz a jó az jó marad!). Márait olvasni nem dicsőség, nem kell nagy fényt csoportosítani ahhoz. Márait olvasva belelátni az író lelkébe a legintimebb, legérzékenyebb dolog. Ezért is magamban tisztelem inkább, de annál nagyobb odaadással és érdeklődéssel.
Mikor elindultam a könyvtárba - ahol mostanában egyre több kulturális rendezvény van- (kalapomat megemelem a könyvtár előtt, hiszen úgy néz ki, hogy Csongrádon; egy kisvárosban is ébredezik a kultúra, és nem is akármilyen formában, hisz a lehető legszínvonalasabb rendezvényeket láttam az utóbbi időkben), kettős érzés gyötört. Valóban kíváncsi voltam Márai életének részleteire, viszont tartottam tőle, hogy az előadó csak leül, felolvassa a „dolgozatát” és simán lefelel, mintha mi lennénk a tanárok és semmi színe nem lesz az egésznek. A nyers, durva előadásmódtól és az életmű megerőszakolásától tartottam, hisz nem egy ilyen előadást ültem már végig más városokban is, hol tényszerűen, szárazon némi kiegészítésekkel leközölték a tankönyvi anyagot és mehettünk a tudásunkkal, amerre láttunk.
Már meglepő volt az is, hogy mikor beléptem a terembe, az előtér, ahová az előadóművész majd belép, be volt rendezve, Márai korának dizájnos dolgozószobai díszletével és egy kivetítővel. Ez már kellemes meglepetésként hatott rám, és egyre növekvő érdeklődéssel vártam, hogy kezdődjön az előadás. Most nem részletezném milyen tárgyi tudást nyújtott Márai életéről az előadás, hisz nem ez a célja e cikknek! A valódi célom az, hogy Csányi Zoltán előadó művész úrnak a lehető legnagyobb meghajlásom közepette megköszönjem azt a fergeteges, fenomenális érzést és tudást, amit átnyújtott nekünk azon a délután.
Belépett az előtérbe és bemutatkozott: „Jó estét kívánok, Márai Sándor vagyok!” Még most is libabőrös leszek, ha visszagondolok reá, mily hitelesen állt előttünk, mint Márai Sándor. Oly hitelesen adta elő magát, olyannyira az alkotó szavaival élt (gyakorlatilag, saját szó nem is volt benne, csak az alkotó naplójegyzeteit és verseit, műveit mondta el természetesen fejből, emlékezetből. Fantasztikus teljesítmény!), hogy az előadás közepére, a levetített fényképeken szereplő Márai és közte több hasonlóságot is véltem fellelni külsejükben.
A korhű zene, az irodai berendezés korhű képe, a művész beleélése, és hitelessége, a Márai művek szavai, az írógép és különféle korabeli eszközök használata beszéd közben, az egyszerű és természetes előadásmód olyannyira elmélyítette a témát és a légkört, hogy szinte tényleg Márai Sándor állt előttem és hozzám beszélt. Elbeszélte miként élte le életét, egészen születésétől, gyermekkorától kezdve haláláig. Hogyan hányta, vetette a sors egyik helyről a másikra, milyen érzelmeket keltettek benne különböző szituációk, és íme, Márai legjobb barátai lehettünk másfél órára.
A műsor felépítése nagyszerű volt. Mindent kirészletezve, amit ki kell, és végigvezetni egy expozíción, egy kibontakozáson és egy tetőponton az életművet. A rendezvény vége felé, mikor előhúzott egy pisztolyt a művész, és magunk előtt láttuk, miként határozza el magát Máraiként az öngyilkosságra, majd a függöny mögötti fegyverdördülés hatására, majdnem könnyem csordult. A hitelességtől borsódzott a hátam és olyan nagyszerű élményben volt részem, mely szerintem egész életemen végig fog kísérni.
Így elmondhatom, hogy másfél órát töltöttem együtt Márai Sándor íróval…

Túri Tamás

Oldal: Egy Márai Sándor előadásról...
"Éltem egyszer én, Márai Sándor"- előadói önálló est - © 2008 - 2024 - marai-est.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen weboldal szerkesztő mindig ingyenes. A weboldal itt: Ingyen weboldal

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat